Mi van, ha már most elég vagy – minden bizonytalanságoddal együtt?

Hajlandó lennél meglátni önmagad nagyszerűségét akkor is, ha senki más nem látja?

Olyan gyakran várjuk, hogy mások visszaigazoljanak…

Mi lenne, ha most te lennél az, aki elismeri önmagát?

Nem kell bizonyítani.
Nem kell készen lenni.
Elég, ha hajlandó vagy meglátni magad.

Hányszor halasztod el az elismerést addig,
amíg "jobb", "szebb", "sikeresebb" nem leszel?
Amíg valaki más ki nem mondja, hogy jól csinálod?

Közben pedig ott vannak a csendes pillanatok,
amikor helytálltál.
Amikor választottál.
Amikor nem adtad fel.

Mi lenne, ha ezek számítanának?

Mi változna az életedben,
ha a megerősítés nem kívülről érkezne,
hanem belőled indulna?

Lehet, hogy könnyebb lenne létezni.
Lehet, hogy kevesebb küzdelemmel járna.
Lehet, hogy több választás nyílna meg.

Mi van, ha az első lépés most csak ennyi:

Megállsz egy pillanatra.
És kimondod:

"Elismerem magam."